here we are!

Egy hóborította téli csodaországba keveredve a család a falusi élet lassúbb iramára igyekszik berendezkedni. A férjemmel Györggyel, Miles fiammal és Luna nevű macskánkkal együtt elhagytuk New York-i otthonunkat, hogy új életet kezdjünk Erdőbényén, egy gyönyörű magyar faluban a Kárpátok tövében. György egy borbár megnyitásán dolgozik a közeli Tokaj városában, Miles oviba jár, Luna meg továbbra is egy kíváncsi macska dolgos mindennapjait éli (úgy tűnik, nem rázta meg a nemzetközi repülőút). Amikor beszéltem a barátaimnak a közelgő kalandunkról, azt mondták, hogy „annyira romantikusan” hangzik, hogy „túl szép, hogy igaz legyen”, néhányan még azt is felvetették, hogy talán csapdába sétálok!

Korábban városi kerteket építettem apró tetőkön és zsúfolt hátsó udvarokon – most meg a tavaszról álmodom és várom, hogy kinyújtózhassunk ebben a gyönyörű völgyben, ahol teljesen magunkévá tehetjük és terjeszthetjük az organikus zöldségkertészet régi hagyományát, egyrészt a saját kertünkben, másrészt a még kialakítandó közösségi kertben. Utóbbi célja, hogy összehozza az embereket, el a tévétől, hogy együtt termeljék, főzzék és osszák meg az ételt. Remélem, hogy sikerül arra lelkesíteni a helyieket, hogy kicsit visszatérjenek a termőföldhöz (távol a szupermarketektől), új barátokat szerezzenek, és közben talán a (jelenleg a kezdőnél is kezdetlegesebb) magyartudásom is megerősödik!

We find ourselves in a snow covered winter wonderland, the family settling into the slower pace of village life. Along with my husband György, son Miles and Luna, our cat, I've left my hometown of New York City to start a new chapter of life in Erdőbénye - a beautiful Hungarian village nestled in the foothills of the Carpathian mountains. György is working on opening a wine bar in the nearby city of Tokaj, Miles has started kindergarden and Luna continues to be busy being a curious cat (seemingly unshaken by the international flight). When I told my friends about our upcoming adventure, they said it sounded "so romantic", "too good to be true", a few even suggested that I might be walking into a trap!

After creating urban gardens on the tiny rooftops and in cramped backyard spaces, I'm dreaming of spring and looking forward to stretching out in this beautiful valley where we can fully embrace and promote the ages-old tradition of organic potager gardening both in our own backyard and in an as-yet to be created community garden. The goal of the latter is to bring people together, away from the television, working to grow, cook and share food in the company of one another. I hope to inspire the local citizens to return to the land a little (away from the supermarket), make new friends and perhaps my (currently sub-basic) Hungarian will improve in the process!